Prológus

Prológus

A közel jövő...

/Robert/

Minden erőmmel azon voltam, hogy ne essek össze és ebben egyetlen egy személy volt képes segíteni. Kristen, aki az oldalamon állt, boldog mosollyal az arcán. Az én fesztelen mosolyom, az övéhez képest egy sötét lyuk volt és ezzel szerintem még ő is tisztában van, így helyettem is próbált jó képet vágni a fotósoknak. Erősen szorítottam magamhoz, mintha ezen múlna az életem, mert talán ezen is múlt. Nem tudom, mikor fordult a kapcsolatunk olyan pontra, hogy az életemnek tekintsem, de megtörtént. Szerettem. Már nem úgy mint pár hónapja, nem mint egy jó barátot, akivel mindig le részegedek. Mert életemben először nőként néztem rá és nem egy éretlen kislányra, ő már hozzám tartozott.

Szerelmes voltam és tudtam, hogy ezt az érzést senki sem tudná elvenni tőlem, de féltem. Az egyesség erről egy percig sem szólt. Hogy is hihettem, hogy ez az egész menni fog érzelmek nélkül? Képtelenség volt nem beleszeretni Kristenbe, most már tudom mit él át nap, mint nap Tom barátom. Persze, hogy is ne tudhatnám? Én voltam a lelki szemetese, akinek elsírhatta, hogy Kristen megcsalja. Na és vajon kivel? Persze, hogy velem. Kivel mással? Most már azt is tudom, miért voltam mindig ideges, ha ők ketten egyűt voltak, féltékeny voltam. Ez az érzés kínozott engem.

Kristen zöld szemeit fürkésztem és láttam, hogy meginog. Olyat tettem, amit addig még soha. Felé hajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam, kamerák ezrei előtt. Mintha ott sem lettek volna, végig simítottam nyelvemmel a felső ajkán, míg végül ő felsóhajtott majd a nyakam köré fonva karjait, viszonozta a csókot. Olyan kellemes érzés volt, most semmi sem számított csak a puha ajkak. Nyelvünk rég várt ismerősként köszöntöttél egymást. Kezeim a derekán pihentek.

Aztán...

A bejegyzést írta, Blaire Light.