Első - Alkoholhatás

Sziasztok!

Ígéretemhez híven hoztam a fejezetet és időben - ezt meg kell hagyni! Szerintem még hozok egy fejezetet karácsonyra és új évre is - az utóbbi nem ezer százalék. Ígérem sietni fogok!

Most viszont olvassatok, de egy apró figyelmeztetés: A korhatár 18, mert tartalmaz erotikus részt, és hát Kristen beszéd stílusa megköveteli ezt a korhatárt.

Mindenkinek jó olvasást kívánok és ha megkérhetnélek titeket, írtok kritikát? Mert eddig nem igen érkezett, pedig láttam, hogy sokan elolvassák a blogon található bejegyzéseket.

Puszi, és megígérhetem, hogy ha meglépjük az 5 megjegyzést, a rá következő napon FRISS. És így több olvasni valótok lesz! :3

 1. fejezet Alkoholhatás

/Kristen/

     Az alkohol hatása alatt álltam és úgy éreztem majd széthasad fejem. Valahol legbelül éreztem, hogy ez így nem lesz valami jó, de ennek ellenére tovább ittam és ittam. Nem számított semmi más, csak a vodka keserves íze és a sör, mely öblítésként szolgált. A berúgásom teljesen ésszerű volt, hiszen hamarosan befejezzük a Hajnalhasadást és ezt az apró stáb bulit megérdemeltük. Mindenki itt volt, aki fontos nekem, közülők mindenki holt részeg volt és jól múlatott. Mindennek a célja egyszerű volt. Így fejezzük ki az elválás sajgó fájdalmát, mert ez alatt a pár év alatt, mindenki nagyon fontos lett a másiknak. Ashley, Niki, Jackson, Kellan, Peter, Elisabeth, Taylor és főleg Rob, már a második családom volt.

     Kissé szédelegve, próbáltam eljutni a WC-re, hogy kiadhassam magamból az eddig elfogyasztót, alkoholt. Közben elhaladtam Rob mellett, aki Peterrel – teljesen alkoholmentes volt, meg lehet érteni, hiszen házas és tudja hol a határ – ült egy asztalnál. Robert szürke szemei rabul ejtették az enyém, hogy lehet valaki ennyire csábos? Eldöntöttem, amit végzek az okádással, felkérem egy táncra.

     Az utolsó pár métert a WC felé már futva tettem meg, magamra zártam az ajtót és legörnyedtem, majd sugárban hányni kezdtem. Már most megesküszöm, hogy soha többé nem iszom, az biztos. Na, de mindig ezt mondom, ha annyira berúgok, hogy már fékezni sem tudom magam. Amint úgy éreztem, nincs hányingerem-felálltam majd kinyitottam az ajtót és eltámolyogtam a csapig, ahol jól kiöblítettem a számat.

     A tükörbe néztem, hogy végig nézhessek magamon. Kéken csillogó szemeim, most tele voltak izgalommal és hatalmas vágyakozással, mogyoró barna hajam kissé csapzott volt, az arcom pedig olyan fehér, hogy a külső szemmel néznének, biztos azt hinnék, mindjárt összeesem.

     Tisztán emlékszem, mit mondott Rob az első stáb bulin.

     - Miért iszik az olyan, aki nem bírja a piát? – mormogta a fülembe. Ki ez a seggfej? Hogy képzeli azt mondani, hogy én nem bírom a piát? Igen is jól bírom.

     - Tudod mit?! Menj és játssz a farkaddal ahelyett, hogy engem csesztetsz! – sziszegtem mérgesen felé, mire ő csak vadítóan elmosolyodott.

     - Nyugi, Kristen – lehelte olyan halkan, hogy alig értettem, főleg, hogy közben szólt háttérként a zene. – Miért hiszed, hogy ezt rád értettem, baby? – kuncogása rekedtes volt.

     - Mégis mi mást hihetnék, Mr. Én vagyok a Pia király Pattinson! – morogtam és már el is löktem magamtól. Irtóra idegesít a közelsége.

     Most értettem csak meg, igaza volt, de miben is pontosan? Majd ezen elgondolkozom holnap, amikor józan leszek. Feltéve, hogy még emlékezni fogok.

     Dülöngélve léptem ki a női WC-ből, amikor is két számomra ismeretlen szőke csaj nevetgélve Roberttel beszélgetett.

     Elfintorodtam a gyomromban lévő undortól.

     Mr. Én mindenkit megdugok, aki elmegy mellettem Pattinson-t ez egyáltalán nem zavarta. Vigyorogva fogdosta a nagyobb mellekkel rendelkező szőkeséget, akit csak hátulról láttam. Kellan éppen a másikkal bonyolódott közelebbi viszonyba, ajkai megállás nélkül ostromolták a nő száját. Mikor Robnak feltűnt, hogy éppen őket nézem, elmosolyodott és kikerülte a szőke ribancot, hogy felém vegye az útját.

     - Elég részeg vagy már hozzá, hogy táncoljuk, baby? – kérdezte mézes mázos hangon.

     Amikor nem válaszoltam, egyszerűen megfogta a kezem – érintése, mint mindig most is bizsergést okozott – és a táncparkett felé kezdett húzni. Megállt, valahol a végénél, messze a munkatársainktól és kezét a derekamra tette, majd közelebb húzott magához. Tekintete egyszerre lángolt és csillogót, ami megváltoztatta az én érzéseimet is. A szívem hevesebben kezdett verni, a levegő pedig elakadt kifelé menet.

     Arcát a nyakam egyik pontjába rejtette és bele csókolt. Libabőrös lettem a finom érzéstől. Karjaim a nyaka köré csavartam, az újaimmal pedig beletúrta rakoncátlan hajtincseibe. A mellkasomon éreztem az ő szívverését, ami ezerszer gyorsabban vert a kelleténél.

     Ajkaim közül elégedett sóhaj tört elő.

- Kellan és te elé jól éreztétek magatokat – szólaltam meg kurtán. Halkan felkuncogott, forró lehelete égette a bőröm.

     - Valóban így gondolod? – kérdezte incselkedő hangon.

     - Miért, hogy gondolnám máshogy? – kérdeztem én is. Tudtam, hogy Rob nem szereti, ha a kérdéseire kérdéssel válaszolunk, imádtam bosszantani őt. Imádtam magát Robot.

     - Kellan furcsa egyéniség, nem tűnt fel, hogy csak féltékennyé akarja tenni Ashleyt? – kérdezte nyugodt, tiszta hangon. Ismét egy kérdés, hát ez remek. Úgy néz, ki ez engem jobban felbosszant, mint őt. Észrevehette a hallgatásomból ezt, mert nevetni kezdett.

     - Ashley adott neki egy esély, de ő nem élt vele – morogtam idegesen.

     - Esetleg az feltűnt, hogy én is féltékennyé akartam tenni valaki? – suttogta az újabb kérdést, majd elvette az arcát a nyakamtól, hogy a szemembe nézhessen. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem az alkohol és a mentol keverékét a leheletében.

     Mielőtt válaszolhattam volna ajkai lassan és irtó lágyan az ajkamra tapadtak, várta a reakciómat.

     Felsóhajtottam és a hajánál fogva magamhoz rántottam. Ajkam elnyílt és engedtem Robnak a további kényeztetést. Olyan jól csinálta, amit csinált, nem csak gyakorlott volt, de értett is ahhoz, hogyan kergesse a szenvedély tűzébe a nőket. Ajkai kíméletlenül lágyak és puhák voltak, szinte természetes volt, hogy az én ajkam játszani hívta az övét. Örömmel vettem tudomásul, hogy nyelve is beszáll a szavak nélküli játékunkba. Mindenem lángolt és erről csak Rob tehetett. Többet, akartam, sokkal többet. Belőle.

     Nem először fordul elő, hogy egy bulin csókolózni vagy smárolni kezdünk. Mindig a piára és az alkoholra fogjuk, és sosem emlegetjük fel. De most nem akartam, hogy vége legyen. Egy részem – egy apró, de erős részem – azt súgta lökjem el magamtól. Mégsem történt meg. Engedtem mindennek, aminek lehetett.

     Akkor sem tettem semmit, amikor Robbal kézen fogva távoztunk a klubból, vagy mikor a szállodai szobájába léptünk, vagy akkor, amikor megint megcsókolt. Sokkal intenzívebben, mint valaha. Ellenállhatatlan volt. Nem tehettem semmit, a vonzerő vezetett, habár tudtam, hogy meg fogom bánni. Ez per pillanat nem annyira volt fontos, mint az, hogy Rob minden erőfeszítés nélkül öltöztetni kezd az ajtóban, ami még mindig nyitva volt.

     Huncut mosollyal az arcomon megfogtam Rob pólóját – ami pont olyan színű volt, mint a szeme – és az ajtónak döntöttem, ami a súlynak köszönhetően hatalmas csattanással becsukódott. Rob – a vágyakozás ellenére – hatalmas nevetőgörcs közepette kulcsra zárta az ajtót. Felé fordulva, minden komolytalansága ellenére, hatalmas szenvedély csillagot a szemébe, habár még mindig kuncogott. Ajkai vadul vették birtokba az enyémet és én – mint engedelmes kis bárány – készséggel simultam a testének.

     Mindent ott folytattunk, ahol abba hagytuk. Újai erősen megmarkolták a pólómat és egy határozott mozdulattal lehúzta rólam, miközben én felemeltem mindkét kezem, a ruhadarab pedig a földre esett. Ajkai pedig már a nyakamon voltak és most a melltartóm következett. Fogalmam sincs, hogy, de miután minden ruhadarab lekerült mindkettőnkről, már az ágyban is voltunk. Rob minden csókja – a testemen – furcsa és erős bizsergés hullámra kényszerített.  Lángoltam, nyaldosott és fáj, mert még ennél is többet akartam. Vágytam a kielégültségre és tudtam, hogy ezt csak Rob tudja megadni nekem.

     Vonaglani kezdtem, mert Rob nyelve csodákra volt képes oda lent, ilyes fajta dolgot még sosem éltem át, pedig rég óta élek szexuális életet. Ez valamivel jobb volt, mint a többi, talán mert Rob elsődleges célja az volt, hogy nekem okozzon örömet, vagy azért mert tapasztaltabb volt bárkinél, akivel eddig dolgom volt. Mindkettő számításba jöhetett, de nem voltam olyan helyzetben, hogy eldöntsem. Közel jártam az élvezethez és, mikor megkaptam – életemben most először – hangos sikoly hagyta el a torkom. Repültem, nem az égen, hanem az univerzumban, mintha a gravitációtól megfosztottak volna. Rob fosztott meg tőle és ebben örömömet leltem.

     Szédelegve kinyitottam a szemem és Rob szokatlanul szép szemeivel találkoztam. Öntelt és Mr. Én vagyok a szex király Pattinson arccal nézett rám. Mintha tudta volna, mire gondolok, az arcomról szerintem leolvasható volt. Dühbe gurulva gördültem fölé – még mindig kicsit szédelegtem, de már nem az alkohol miatt. Lecsúsztam a felsőtestén és a legfontosabb kincse felé vettem az utamat, hangos nyögés tört elő belőle, amikor erősen megmarkoltam a kielégültségre vágyó férfiasságát. Most aztán megmutatom, neki – gondoltam elégedetten és most én kezdtem kényeztetni őt, minden erőmmel, csak hogy tudja, nem olyan király, mint gondolja. Habár így volt. Nem szerettem, ha valaki egoista, azt pedig még annyira sem, aki okkal az.

     Lihegni kezdett és egy pillanatra elgondolkoztam én milyen hangokat adhattam ki, amiért ilyen elégedett volt magával. Szégyen fogott el, de csak egy pillanatra, mindez addig tartott, amíg a kezem meg nem érezte a forróságot. Ez jelezte, hogy most Rob az, aki elélvezett, nekem hála.

     Felkuncogtam, látva az arcát.

     Meg is bántam, mert goromba arccal maga alá fordított, így most én voltam megint alul. Szétfeszítette a combom és gyors mozdulattal belém hatol. Hangos nyögés szakadt fel belőlem, ő pedig elégedetten felmordult. Egymás arcát tanulmányoztuk és mikor megmozdult újra felnyögtem. Féloldalas mosoly terült el az arcán, ekkor ismét megmozdult. Még mindig az arcomat tanulmányozta.

     - De szűk vagy, baby! – mormogta és behunyta a szemét elégedetten. Ismét megmozdult, majd megint és megint.

     - Nem tehetek róla, hogy ekkora farkad van – nyögtem halkan. Ekkor felpattantak a szemei és elmosolyodott.

     - Te tényleg nem tehetsz róla – nevetett jó kedvűen. Ismét megcsókolt és mozogni kezdett, de most nem állt meg és egyre csak gyorsított a tempón. Próbáltam visszanyelni a nyögéseimet, de nem igen sikerült, szinte képtelen voltam rá. Ő sem tudta vissza fogni magát és ez nagyon is tetszett nekem. Morgásai és lihegései egyre hangosabbak voltak, bár az én nyögéseim és lihegéseim az övét is túlszárnyalta. Közel voltam a kielégültséghez, nagyon.

     Megremegtem és ismét szálltam, de máshogy, ez most mindenen túlrepített, egy olyan világba, ahol csak mi ketten vagyunk. És valamiért az akartam, hogy ez így is maradjon, még akkor is, ha ez az egész csak az alkoholhatása is volt. Ezt az élményt, ha valaki megéli, biztos azt akarná, hogy soha ne legyen vége.

     Rob teste is megremegett és éreztem, hogy lüktetve önt el a forróság. Szükségem lesz holnapra, egy esemény utáni tablettára – erre muszáj lesz emlékeznem. Mert gondolom Robert nem húzott gumit, én pedig – mivel nincs pasim – nem szedek egy ideje gyógyszert. Leszálltam róla, miután szakítottam az utolsó pasimmal – akiről a rajongok, szart se tudnak. Rick, bocs, de most jöttem rá, hogy elég rossz voltál az ágyban, de azért szerettelek – gondoltam és ezen elmosolyodtam.

     Rob ezt érdekesnek találhatta, mert összeráncolta a homlokát.

     - Miért mosolyogsz? Mond el, hogy én is mosolyoghassak – kérlelt rekedtes hangon, közben mellém dőlt és átfogta a derekam. Olyan jó érzés volt itt vele, egy ágyban, miközben a derekamat fogja.

     - Nem olyan fontos – feleltem egyszerűen. Ha elmondanám, biztos nagyon oda lenne magáért. És Ricket amúgy se nagyon bírta, szóval ez kegyelemdöfés lenne, hajdani barátomnak.

     Felsóhajtott.

     - Sajnálom, de tényleg nem fontos!

     Nem válaszolt, de még mindig engem nézett, elgondolkozva.

     - Nem vagy fáradt? Nem fárasztottalak ki eléggé? – kérdezte somolyogva, mire oldalba böktem.

     - Fáradt vagyok és már eléggé józan, ahhoz, hogy tudjam, ami most történt az nagy hiba volt – motyogtam és elrejtettem az arcom a párnába.

     - Én nem bántam meg semmit és szívesen megismételném máskor is – mormogta szomorkásan – bár tudtam, hogy csak megjátssza, ismertem már őt annyira. És, mikor a szemébe néztem erről meg is győződtem.

     - Szerintem mindketten tudjuk, hogy neked csak szexre kellenék, Pattinson! – mondtam nyugodtan, habár fáj, még ha én mostam is, azért mert igaz volt.

     - Egyértelmű!

     - Kösz… - morogtam, mert ezzel az egy szóval is csak annyit tudott elérni, hogy a szívem kettéhasadjon. Fáj és ez, mint neki köszönhető.

     - Ismerlek, Kris! Te sem akarhatsz mást! Mond ki, engem nem bántasz meg. Csak szexre kellesz, Pattinson! Mi másra is kellhetnék neked? – komoly volt a hangja és a szemei is. Visszanyeltem egy epés megjegyzést.

     Mélyen a szemébe néztem, eltelhetett néhány perc, mire újra megszólaltam.

     - Ezt majd reggel megbeszéljük!

     - Már alig várom, Baby! – sóhajtotta és lehunyta a szemét, miközben arcát a hajamba temette. – Kris…

     - Igen? – kérdeztem, miközben simogatni kezdtem kosza hajszálait. Olyan puhák és selymesek voltam.

     - Jó éjszakát! – mormogta a hajamba, a lehelete még forróbb volt, mint bármikor.

     - Neked is, Rob! – sóhajtottam és lehunytam a szemem, várva a sötétséget jelentő álmot. Ami hamar elérkezett…

A bejegyzést írta, Blaire Light.