Karácsonyi meglepetés

Sziasztok!

Itt a meglepetés, amit Karácsonyra kaptok. A címe: Karácsonyi meglepetés, ami az egész ajándék első része. A második rész újévkor kapjátok meg, annak a címe: Újévi fogadalom.

Mellesleg Robert szemszöges az egész. A közvélemény kutatás arra is jó volt, hogy tudjam kinek a szemszögét olvasnátok inkább. :3

Jó olvasást és remélem mid ez megér egy-két MEGJEGYZÉST!

December 23. - án

Mosolyogva figyeltem Kristen ügyetlenkedését a karácsonyi fa körül. Díszített, legalábbis próbált. Ez volt az első igazi karácsonyom vele és az igazat megvallva ez ígérkezett a legjobbnak. Nem is lehet jobb egy karácsony, csak ha azzal, vagy akit szeretsz és imádsz, mindennél és mindenkinél jobban. Kris is így gondolja, ugyanis tegnap este nagy vallomásokban volt részünk, de úgy gondoltam a neheze még hátra van. Még volt 24 órám, hogy feltegyem neki, közös életünk legfontosabb kérdését, ami teljesen meghatározza a jövőt.

Szerelmem mosolyogva elindult felém és mikor elém ért megcsókolta az ajkam. Mindez csupán ennyi volt, egyetlen édes érintés, de át ment vad és szenvedélyes csókká. Kristen kezéből kiesett az egyik kék színű díszgomb és a mellkasomnak támasztotta a szabadon maradt kezét. Az enyém a derekán pihent és minden másodperccel közelebb próbáltam vonni magamhoz.

-          Szeretlek – suttogta egyetlen Szerelmem miután ajkaink elváltak egymástól. A szívem heves rángásba kezdett.

Rá mosolyogtam, amitől kissé elpirult.

-          Én is téged, mindennél jobban, örökké! – mormoltam és megpusziltam kipirult arcocskáját.

-          A szüleidért pontosan mikor is indulsz a reptérre? – kérdezte komollyá válva Szerelmem. Közben felvette a kezéből kieső díszgömböt a földről.

-          Szerintem már indulnom is kellene, nehogy az öreg idegösszeroppanást kapjon! – nevettem ő pedig velem együtt nevetett. Szemei boldogan csillogtak és ettől én is sokkal boldogabbnak éreztem magam. Szinte már ragyogtam a boldogságtól.

-          Akkor készülődj – utasított.

-          Igen is kapitány kis asszony! – mondtam megjátszott komolysággal és a homlokomhoz emeltem a kezem, hogy tisztelgést mutassak. Csak a poén kedvéért.

Halkan felkuncogott majd folytatta a - már így is jól kinéző – fa díszítését. Én pedig bementem a hálószobánkba és készülődni kezdtem. Felvettem egy farmert és egy fekete pólót, rá egy kék pulóvert. Már mentem volna a reptérre, amikor Kristen felsikoltott. Ijedten mentem a nappaliba, ahol Szerelmem a földön térdelt és a hasát fogta. Az aggodalom hatalmas erővel csapott az arcomba. A szívverésem felkétszereződött. Átsétáltam a hatalmas nappalin és Szerelmes mellé térdeltem. Kezem az arcára helyeztem, amin a fájdalom minden jele égett. Fájt, hogy így látom őt.

-          Szerelmem, mi történt? – kérdeztem kétségbeesetten. Kristen fegyelmezte az arcvonásait és mélyen a szemembe nézett. Kék szemei nem tudták elrejteni a fájdalmat.

-          Persze – nyögte Szerelmem. – Csak görcsbe rándult a gyomrom, de máris jobb.

-          Istenem, nem merlek itt hagyni egyedül – mormogtam és szájon csókoltam. – Felhívom anyámat, hogy nem tudok eléjük menni!

-          Ne! – kérte Szerelmem, tekintete könyörgő volt. – Már jobban is vagyok, majd elmegyek orvoshoz az ünnepek után.

-          Rendben, de én magam foglak elrángatni! – mondtam neki komoly hangon, mire ő csak bólintott.

December 24.  – én

Szerelmemet néztem, épp az édesanyámmal beszélgetett a gyermeki életemről. Ez gáz is lett volna, ha nem örültem volna annyira, hogy Kristen ennyire érdeklődik ez iránt. Gyakran felnevetett – pár fiatalkori hülyeségem említésekor – és olyankor láng vörösre gyúltam.

Szerelmem megfogta a kezem az asztal alatt, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Még mindig nehezen voltam képes elhinni, hogy ez az angyal szeret engem és velem akar lenni. Hihetetlen, de igaz.

-          Szeretnék négyszemközt beszélni veled! – suttogta Szerelmem egy álcázott arcra puszi mellett.

-          Rendben – mormogtam és elmosolyodtam. Elérkezett a legtökéletesebb pillanat, hogy megkérhessem a kezét. A gyűrű, amit vettem, amolyan karácsonyi ajándéknak indult. Aztán átgondoltam a jelentését, de nem ijedtem meg, pont ellenkezőleg. Hatalmas elhatározás született meg bennem.

Felálltam és Szerelmem kezét fogva elindultam ki a teraszra. A szívem már a torkomban dobogott, amikor felé fordultam. Láttam az arcán, hogy még vívódik magában, ezért hirtelen elhatározásból belekezdtem a lánykérésbe mielőtt még bármit is mondana.

-          Kris, itt az ideje, hogy odaadjam neked a Karácsonyi ajándékom – kezdtem bele, mire kérdőn felém kapta csodaszép tengerkék szemeit.

-          De hiszen már megkaptam – motyogta értetlenül.

-          Nem teljesen, egy ajándékod még nem kaptad meg és az tulajdonképpen itt van a zsebembe.

-          Mi lenne ez? – kérdezte somolyogva. A szeme még mindig tele volt vívódással. Mi van veled Szerelmem? – akartam kérdezni, de inkább kihalásztam a zsebemből a kis ékszerdobozt.

-          Kristen! – nagyot sóhajtottam. – Szeretlek, abban a pillanatban, amikor megláttalak tudtam, hogy te leszel az, akivel boldog lehetek. Ígérem neked, hogy életünk minden percében szeretni foglak, csak téged, senki mást. Megtisztelnék azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – azzal kinyitottam az ékszerdobozt és Kristen döbbent arca elé emeltem.

Néma csönd ereszkedett ránk. A szívem hevesen vert az izgalomtól és a félelemtől.

-          Igen – suttogta rekedtes hangon.

-          Jól hallottam? – kérdeztem és próbáltam belekapaszkodni az egyetlen kis szóba: Igen.

-          Jól hallottad. Azt mondtam, hogy igen. Szeretnék a feleséged lenni! – nevette majd a nyakamba vetette magát. Ajka hamar rátalált az enyémre, én pedig késséggel viszonoztam a finom csókot.

-          Szeretlek! – nyögte két csók között. Képes lettem volna most rögtön magamévá tenni, ha a szüleink jelenléte nem nehezítette volna meg a dolgot. Láttam rajta, hogy ő sem akar más. Gondolkodni kezdtem, végül a fürdőszobában kötöttünk ki.

Vetkőztetni kezdtük egymást, ajkaink megállás nélkül ostromolták egymást. Imádtam őt, úgy ahogy volt. És ha képes lettem volna örökké élni, akkor örökké csak őt szeretném. Ilyen pillanatokban akartam a vámpír Edward Cullen lenni, neki könnyű, addig szeretheti az ő Belláját, amidig csak él, vagyis örökké.

Kristen hangosan felnyögött amikor belé hatoltam, de elhallgattattam egy finom csókkal. Mozogni kezdtem benne és addig nem is volt megállás, amíg meg nem éreztem a világ leges legfantasztikusabb dolgát. Kristen teste előttem remegett meg. Bár már mindent megkaptam Kristenből - nem csak a szerelmet - a testemen forró lángcsóvák nyaldosták.

MÉG, MÉG, MÉG - gondoltam. De tudtam, hogy nem lehetséges. A szüleinktől egyetlen fal választ el.

-          Szeretlek! – nyögtem nagy nehezen.

-          Én is szeretlek! – susogta és a mellkasomra dőlt. – Mondanom kell valami Rob!

-          Mégis mit? – jah hát persze, elméletileg ő akart velem beszélni, de én megelőztem. Nem is baj. – gondoltam elégedetten.

-          Terhes vagyok!

Folytatása következi: Újévi fogadalom

A bejegyzést írta, Blaire Light.