Sziasztok!
Ígértem, hogy megíróm, mi volt az oka, amiért ennyi kimaradásom volt.
Sokszor arra hivatkoztam, hogy nincs ihlet, pedig néha lett volna...
Nem tudom, az ilyet illik-e elmondani, de az olvasóimnak joga van tudni, miért nem jelentkeztem az elmúlt két hónapban.
A papán nagyon megbetegedett. Mellette szerettem volna lenni, az írás teljesen háttérbe szorult.
Június. 8.-án végleg elment közülünk, ami nagyon megrázott.
Májusban, jeleztem, hogy lesz folytatás, mert úgy látszott a papám jobban van... de hamar rosszabbodott minden.
Nemsokára felteszek egy novellát, mi neki, róla szól. Remélem elolvassátok, mert abban a novellában, mindent megtudhattok arról, milyen rendes és jó papám volt.
Jelenleg még gyászolok, igazság szerint fel se fogtam még... de frisselgetek így is... mert a papám mindig biztatott és ezért hálás vagyok neki.
Ez az ok, amiért nem jelentkeztem, nem írtam, és elhanyagoltalak titeket.
Remélem meg értitek! Ne haragudjatok!
További szép estét!
Szia! Ahogy a bejegyzésedet olvastam elsőnek megdöbbentem.. aztán csak sírtam. Elsőnek csak az egyezések miatt... június 8... papa... az a bizonyos betegség( esetemben tüdőrák). Aztán már csak a mérhetetlen együttérzés. Sokat gondolkodtam, hogy jó ötlet-e írni neked és remélem nem bánod, hogy erőt vettem magamon. Elég nehéz ezt feldolgozni.. vagyis inkább elfogadni. Még én se fogtam fel teljesen. Szerintem mindenki nevében írhatom, hogy ezért senki se haragszik rád. Remélem sikerül minél hamarabb rendbe jönnöd és tényleg nem kell sietned: Megvárunk! Kíváncsian várom a novellát is róla! És érzem, hogy te is a hátad közepére kívánod ezt a szót,de azért mondom: részvétem!
VálaszTörlésKitti