Harmadik - Vaditó este 1/2

Sziasztok!

Hosszú idő után végre megint írtam nektek erre a blogra.  És igen, újra kezdtem mindent, a második fejezet utáni fejezeteket mind kitöröltem. Remélem ez jobban fog tetszeni. Viszek a történetbe egy kis drámát, pörgést, szexualitást, szenvedélyt.

Az első kettő erre tökéletesen megfelelt. A további fejezetek még ennél is jobbak lesznek.

A fejezet, természetesen megérdemli a 18-as karikát. Így a fejezet csak saját felelősség olvasható el! Nem mintha ez titeket visszafogna. Úgy kérdésre kell felelnetek: Ez jobban tetszik nektek mint az előző fejezet [harmadik]?

Jó olvasást!

UI: A leghosszabb megjegyzés írójának elküldöm hamarosan a következő fejezetet. A második helyezettnek, csak a fejezet felét! ;)

/Robert/

     A stressz, ami rám nehezedett, szétfeszítette a fejem, kíméletlen fájdalmat okozva ezzel. Olyan érzés volt, mintha egy feszítő vassal próbálnák széthasítani a fejem. Nem volt valami jó érzés, és még a gyógyszer se sokat segített rajtam.

     Már egy órája fekszem az ágyban, de nem tudtam aludni, olyan elviselhetetlen volt a fájdalom.

     Pedig hamarosan ki kell kelnem az ágyból, este buliba mennék néhány haverral. Kristent is meghívtam, de kitudja eljön-e. Hiába mondtam, hogy barátként viselkednék, úgy gondolja túl rizikós, ha ketten vagyunk és piálunk.

    

Öt perccel később kitessékeltem magam az ágyból, de egyből megszédültem és visszazuhantam a puha ágyra. Végül mégis kikászálódtam, muszáj volt készülődnöm. Pedig szívesebben aludtam volna – ha ez ment is volna ilyen fejfájás mellett.

     Elkóvályogtam a fürdőszobába, majd a zuhany alá állva, jó hideg vizet, hogy felébredjek és kicsit jobban legyek. Valamennyit segítetett, mert mikor a tükörbe néztem, már tisztábban láttam az arcom, mint 2 órával ezelőtt. A köd némiképpen tisztult a látásomban. De a fejem még mindig hasogatott. Szürkéskék szemeim, teljesen elszürkültek, minden vidámság kihalt belőlük.

     Bevettem egy újabb fejfájás csillapítót, valami erősebbet, mint legutóbb. Vártam, hogy végre hasson. Közben kimentem az erkélyre és rágyújtottam egy cigire. Mélyen beszívtam az első slukkot, közben neki támaszkodtam az erkély szélének. Ez a mozdulat kevésbé volt megerőltető, mint hittem. A következő slukk kicsit félre ment, és köhögni kezdtem, mint egy állat. Mégis vigyorogtam, a saját faszságomon nevettem. Kávé kellett volna, most. De még arra is lustának éreztem magam, hogy cigizzek. Na mindegy, talán majd máskor. A kávé megvár, a buli, sajnos nem.

     Elkezdtem öltözni. Felvettem egy fekete, hosszú ujjú pólót, egy nadrágot, az egyik kedvencemet. Bealítottam a hajam, hogy mégis álljon valahogy, mert eléggé csapzott volt. De zselét nem tettem rá, nem szokásom, nem szerettem. Előkotortam a napszemüvegem, majd a fejem tetejére tettem. Nem tudom pontosan miért, de szükségem volt rá, hogy ne lássák a fáradságot a szememben.

     Még egy száll cigi következett, majd indultam. Taxit hívtam, nem volt kedvem saját kocsival menni, amikor iszok, jó, ha taxival közlekedek. Legalábbis szerintem.

     Lementem a megadott időben, a taxi már várt rám. Megadtam neki a címet, közben azon agyaltam, vajon van-e értelme felhívnom Kristent. A nem mellett döntöttem, nem akartam hívogatni, Ő mindent félre ért. Még a végén azt hinné, egy hét után is bánt, hogy olyanokat gondol rólam, amiket. Szerinte én egy szex éhes vadállat vagyok… ez talán lehetséges, de nekem is vannak érzéseim. Nem kőből van a szívem. Ha az ember szexszel, érzései vannak, vele voltak érzéseim… és jó volt.

     De ha Ő nem érti, az én az én bajom, hanem az Övé. Higgye csak azt, hogy egy érzéketlen tuskó vagyok, majd egyszer úgy is rá jön, hogy nem ilyen ember vagyok. Szerelmes is voltam már, egyszer, egy lányba… Kimbe. Még a kezét is megkértem. De megtapasztaltam. A nők sem olyan jók, mint mondják. Bennük is van, valami kis kapzsiság, és érzéktelenség. Szerelemem iránta, határtalan volt, de Ő összetörte a szívem.

     Felsóhajtottam.

     Végül úgy döntöttem írók egy SMS-t Krisnek, hogy mégis mi a helyzet. Szerettem volna, ha eljön, magam se tudom miért. Mindig is szerettem a társaságát. A legjobb barátomnak tekintettem, néha több titkot árultam el neki, mint bárki másnak. Mégis... kislánynak tartottam, aki mindenkibe beleszeret, vagy éppen ágynak dől. Kicsit sajnáltam is, amiért ilyen véleménnyel vagyok róla. De az elmúlt egy hét alatt ez az elképzelés meg is erősödött bennem. Úgy éreztem, nekem kell megvédenem, csak saját magamtól nem.

Szia, baby!

     Kezdésnek nem is rossz. Nem szereti ezt a becézést, én viszont szerettem bosszantani.

A bárban várlak, ha mégis úgy döntenél eljönnél. Varázslatos éjszakád lenne, édesem. Gondoskodnék róla.

     A fejfájás, némileg csökkent, de még mindig éreztem, hogy valami nem stimmel az agyammal. Kicsit még lüktetett, de amint megérkezett, Kris üzenete, a fájdalom elmúlt. Megkönnyebbültem. A szívemen és az agyamon lévő nehezék, leomlott.

Ott leszek!

     Ez a két szót tetszett. Hát ma mégis jó éjszakában lesz részem. Mindenki ott lesz, aki egy kicsit is számít, haverok terén, természetesen.

     - Megérkezünk - nézett hátra a taxis csávó. Kissé idős, de helyes arca várakozóan nézett engem. Oda adtam neki egy köteg pénz, majd kiszálltam a kocsiból.

     - Köszönöm! - vetettem még gyorsan oda, majd elindultam a bár felé, ami inkább pubnak volt nevezhető. Épp, hogy beléptem, ezernyi szem pattantam rám, de én egyikkel sem foglalkoztam. Megláttam a barátaimat, Tomot, Ericet, Adamot és Eddit. Oda siettem hozzájuk, majd helyet foglaltam közöttük.

     - Késtél, majdnem fél órát - szidott le Tom, arcán egy hatalmas vigyorral. Felnevettem, immár felszabadultan. Sem fejfájás, sem kétségek Kristen érkezésével kapcsolatban. Jól érezhettem magam.

     - Egy sört kérek - szóltam oda a pultos csajnak, elég csini volt. Szőke, combig érő, kibontott haj, formás segg, angyali arc, nagy mellek. Szépség királynőnek is elmehetett volna. Kék szemeivel rám nézett, majd bólintott. Szép szemei voltak, de Kris kék íriszei jobban megfogtak.

      - Épp arról beszéltünk, hogy neked és Tomnak ideje lenne barátnőt keríteni - kezdett bele komás arccal Eric, majd belekortyolt a sörébe. Már sokat ihatott.

     - Nincs szükségem most senkire - válaszoltam vállvonogatva. Közben megérkezett a söröm, amit vigyorogva vettem el a lánytól. - Kösz.

     - Két hete is ezt mondtad - emlékeztetett Eddi.

     - A helyzet nem sokat változott azóta - mormogtam, majd beleittam a sörömbe. Az alkohol akadozva csúszott végig a torkomon.

     Tom szemei döbbenten kerekedtek el, jóval mögém bámult. Követtem a pillantását, szemeim, megakadtak, Kristen vadító alakján. A sör, amit néhány másodperce lehajtottam, a torkomon ragadt, majd hatalmas nyeléssel elfogyasztódott. Kristen oldalán ott állt Ashley és Kellan, akik kézen fogva álltak, még nem telt el két nap se, hogy újra együtt vannak, Kellan szemei régi fényében csillogtak. Tekintetem visszarévedt Kristenre, csodálatosan nézett ki, kihívóan. Kedvem lett volna most azonnal leteperni és szeretkezni vele. A szája sarka mosolyra húzódott, a szemei, kékje izzani kezdett. Ilyenkor olyan volt mint egy nő, bár ha megszólalna, érhetetlen módon kislányra emlékeztetne. Mindig ilyen volt... minden egyes vele töltött perc...

     Azonnal felpattantam és elé sétáltam, sörrel a kezemben. Alig észrevehetően, közelebb vontam magamhoz, a derekánál fogva. A sört oda nyújtottam felé, elvette és ivott belőle, szemeit lenem vette rólam. Puha ujjait a kezemre helyezte, majd eltolt magától. Kicsit feszülté vált.

     - Nincs érintkezés mások előtt - suttogta halkan, villogó szemekkel.

     - Nem tehetek róla, éhezek utánad, baby - nyögtem a füléhez hajolva, de azért eltávolodtam tőle. Nem akartam, hogy öt perc után lelépjen, csak azért mert nem bírók a véremmel.

     Mindezt azért mertem megtenni Ashley és Kellan előtt, mert ők az egyetlenek, akik tudtam erről a bonyolult kapcsolatról. Ashley volt az egyetlen, aki nem támogatta az egyességünk, Kellan viccesnek és érdekesnek találta. Kris és én, élvezetből mentünk bele.

     - Bemutatnál a barátaidnak? - kérdezte Kellan megtörve a közöttünk lévő csendet.

     Egy sóhaj hagyta el a számat.

     Kristen megint kényelmetlenül érezné magát a társaságomban? Ez vajon miért van?

     - Akkor hát gyertek! - szelíden Krisre mosolyogtam, féloldalasan. Hogy lássa, semmi rosszat nem akartam az iménti pillanatban, csak kifejeztem mennyire kívánatos.

/Kristen/

     Próbáltam úgy tenni, mintha hidegen hagyna Rob közeledése, de alig ment. Annyira vágytam rá. Tegnap a munka miatt nem volt időnk egymás kényeztetésére. Gyors menetet nyomtunk, ami nem igazán tetszett.

    Erőtlenül Rob után kaptam, majd elkezdtem magam után húzni, úgy láttam meglepődött, de készséggel jött utánam. Magam se tudtam hol, de most, ebben a percben, újra Robé leszek, az Övé akartam lenni, kerül amibe kerül. Kellan kocsijában találtam magunkat, szerencsére, az üvege sötétített volt, a kulcsa pedig a szebbemben landolt, miután Ashley megkért, hogy vigyázzak rá.

     A szám, hamar az övére talált, puhán simítva végig rajta, majd szenvedélyesen falva. Rob döbbenten csókolt vissza, a helyzet furcsa volt számára. Hát igen, Rob, nem csak te vágysz rám, kurvára, hanem én is rád!

     Érzékien vetkőztetni kezdtük egymást, kezdve az Ő fekete pólójával, ami szexin tapadt, izmos felsőtestére, ami régen nem volt ilyen kidolgozott és szép. Majd az én nadrágomat és kivágott felsőmet dobtuk előre a kocsiban.

     A többi ruhadarab nem tudom, mikor került le rólunk, már csak arra lettem figyelmes, hogy belém hatol, érzékien, lágyan. Az ölébe ültetett, engedélyezve, hogy én diktáljam a tempót. Lassan kezdtem rajta mozogni, majd a fokozódott élvezet után, egyre gyorsabban és gyorsabban. A mámor apró szikrái ott voltak a levegőben. A kocsi sötét ablakai bepárásodtak, a kis tér, a mi nyögéseinkkel, sóhajainkkal telt meg élettel.

     - Tudtam, hogy te is akar - sóhajtotta tíz perccel később Rob, még mindig az ölében ülve.

     - Nem mondtam, hogy nem akarok, csak nem mások előtt szeretem intézni a veled közös ügyeimet - mormogtam édes bőrébe.

     Ajkai ismét az enyémre tapadtak, miközben végig simitott a testemen.

     - Ideje lenne vissza menni, az este még el sem kezdődött, mi pedig folytathatjuk ezt később - suttogtam halkan.

     Helyeslően bólintott.

     - Pontosan, nemsokára mindezt folytatjuk majd nálam - csókolt meg újra. - A buli és alkoholizálás után!

     - A számból vetted ki a szót - nyögtem két csók között.

     - Csak még egy menetet, baby... - kérlelt.

     - Oké - nyögtem utolsó erőmmel, megadva neki mindent, amit akart...

A bejegyzést írta, Blair Light.