FOLYTATÁS

A Vámpír szívek régi írásom, itt folytatódik: http://countdown-derkacs.blogspot.hu/
+ hamarosan a blogon láthatjátok, hogy vagy a Csak szexre kellesz, vagy a Never Say is folytatódik. Szavazással dől el.

NEM ÉN ÍRÓM! derkacs, egy blogger ismerősöm vette át.

Új RobSten blog!♥

Sziasztok!

Újra nyitottam egy RobSten blogot, nézetek be és véleményeztek!

Ui: Ötödik fejezet, csak 10 megjegyzés után érkezik!

Piszkos titkok

Ötödik - Kinzó múlt ~ izelitő

     Miért van az, hogy hirtelen ismét visszatért az életembe az emléke egy olyan szerelemnek, aminek évek óta semmi jelentősége. És ami a mai napig kínoz engem, ha vissza emlékszem rá. De csak azért, mert mintha ismét fellobbant volna valami hasonló szikra. De csak mintha...

     Kimberly tökéletes nő volt, fülig elcsavarta a fejem és észre sem vettem, hogy végig csak a pénzem kell neki. Amit csak kért, én megadtam neki. Egy új autó kellett neki? Megkapta. Egy műköröm? A legjobb emberhez vittem el! Egy jó szex? Mindent megtettem, hogy tökéletes legyen... De semmi sem volt elég.

     Megkértem a kezét, de Ő az esküvőnk előtt lefeküdt a tanúval, aki az akkori legjobb barátom volt, Garrett Hedlund. Olyan kínokat éltem át, amit más nem. De én kilábaltam mindebből, a saját önsanyargatásomból. Jelenleg pedig boldognak érzem magam, mégis, valahol belül gyilkol a tudat, hogy körülbelül ugyanezt élem át most is, Tomot és Kristent nézve...

A bejegyzést írta, Blair Light.

Negyedik - Vaditó este 2/2

Sziasztok! 

Hamarabb hoztam az új fejezetet! Jelenleg ez a blog, a fő blog, ahová minnél előbb frisselni szeretnék. És természetesen a Vámpír szívek (Edward/Bella story), ahová hamarosan megy a negyedik fejezet! :D

18-as rész megint! Minő meglepő, igaz?

Jó olvasást!

UI: Remélem ehhez a fejezethez több megjegyzést kapok! :$
 

 /Kristen/

     A harmadik szex után állítottam le Robot, nem akartam, hogy a barátainak feltűnő legyen, az, hogy ilyen sokáig elmaradunk. Így is eléggé rizikós volt. Már az is baj, hogy egyáltalán Ash és Kellan tudnak a dologról... persze, ez azért nem foglalkoztat annyira, mert Ashley a legjobb barátnőm, Kellan pedig Rob egyik legjobb haverja. Bennük megbízóm.

     - Te maradj le, mintha nem is együtt lettünk volna - néztem fel Robra, aki erre csak elfintorodott, majd bólintott. Nem tetszett neki a helyzet, ezzel pedig nem volt egyedül. Szívem szerint már a szállodai szobájában élvezném a társaságát.

     Egyedül indultam el Rob barátai felé, Ő nem tudom, hová ment, egyszerűen eltűnt, miután megkértem, hogy maradjon le. 

     Ashley és Kellan, egymás mellett ültek, körülöttük 4 ismeretlen férfi ült, közülük, az egyik, engem nézett. A szemei szép kávé barnák voltak. Kíváncsian fürkésztek engem, ez pedig zavarba hozott, olyan érzés volt, mintha a tekintetével próbált volna levetkőztetni. Ő másnak tűnt mint a többi pasi, kedves arca volt, ami mindemellett még helyes is volt. A haja fekete volt, akár az éj, össze-vissza állt, négyzet alakú arca körül.

     Két lépéssel később már az asztalnál voltam, így tanulmányozva Őt. Váratlanul, melegen elmosolyodott, ezzel az én arcomra is mosolyt csalva.

     Aztán egy pillanat alatt minden megváltozott, meghallottam magam mögött Rob férfiasan kellemes hangját, egyből megborzongtam. Elég volt érzékelnem a jelenlétét, máris, mindenki más háttérbe szorult. Miért ilyen velem a sors? A világ legnagyobb gecijéhez vonzódom, mi több, furcsa érzéseim vannak a közelében. Nagy nehezen felé fordultam - minden józan gondolatomat el kellett dobnom -, nem változott rajta semmi, öt perccel ezelőtt is pont ilyen tökéletes volt.

     Nagyot kellett nyelnem.

     - Merre voltál Rob?- halottam meg egy ismeretlen férfi hangot,a hang irányába fordultam, az a kedves pasi nézett rá kíváncsian. Ha te azt tudnád, rám se nézni, azokkal a szép kávé barna szemeiddel! - gondoltam magamban. - Esetleg bemutatnál a munkatársaidnak?

   - Csajoztam- válaszolta Rob - erre csak megforgattam a szemem -, majd néhány másodperccel később a másik kérdésre is válaszolt. - Ashleyt és Kellant már gondolom ismeritek. - Bólintott. - Ő itt Kristen Stewart,az egyik legjobb barátom! - Mosolyogva végig mutatott rajtam, majd én lettem figyelme központja. - Kristen, Ő - Itt a kedves srácra mutatott. - Tom, jó haver, jó részeg társ. Eddy, Adam és Eric. - Mutatott a másik háromra.

     - Helloka Kristen - mosolygott rám az Eddy nevű férfi. Sokat ihatott, nagyon meglátszott rajta.

     - Meghívhatlak egy jó kis koktélra? - kérdezte váratlanul Tom, aki egyre vonzóbb lett számomra. A hangja, az arca, a szemei, mind vonzottak. De ez csak egy apró esőcsepp volt, Rob zivatarjához képest.

     Rob váratlanul felnevetett.

     - Te, hallod, Tom... Kristen egyáltalán nem csipi a koktélt, a a tömény piákért van oda, akárcsak én - kezdte magyarázni, amin bólogatnom kellett. - Ha már iszok, akkor üssön, nem?

     - De szívesen megiszok veled, valami más - szakítottam félbe, a még nyers párbeszédet. Jobb nem belemenni néhány dologba. Azt gondoltam Rob jókedve elszállt, de még mindig vigyorgott, úgy látszik, tényleg nem érdekli, pasizom-e vagy se. Ez kicsit rossz érzés volt, de nem mutattam, nem akartam megadni Robertnak ezt az örömöt.

     - Én megyek vissza csajozni - mutatott maga mögé Rob, arra a lányra, aki a piákat szolgálta fel. - Jó segge van, ideje bemelegíteni a kis pajtásom, nemde?

     Ezen mindenki nevetett, csak Ashley és én nem. Valahol belül, éreztem a kint, minden másodpercben, amikor Rob úgy viselkedik, mintha semmi sem lenne köztünk. Persze, tudom, én akarom folyton ezt. De attól még rossz volt, elmondhatatlan fájdalmakat élek át, minden ilyen pillanatban.

     Félve néztem Robre, de Ő szándékosan nem nézett rám, kerülte a pillantásom. Erősen összeszorítottam a szemem, amikor elment a pulthoz. Nem akartam látni, felfogni, érezni... Ő nem az enyém, én pedig, nem vagyok az Övé. Ezért fogok mindent megtenni, hogy ne érezzem magam ilyen szarul. Tomra néztem, és tudtam, nekem is remek éjszakában lesz részem.

     Tom felpattant és mellém ért, körülbelül Robbal volt egy magas. Elvigyorodott, amitől görcsbe állt a gyomrom. Fantasztikus mosolya volt, nagyon tetszett, szinte már imádtam. Elindultunk, mi is a pulthoz, jó messze Robtól álltunk meg, majd kértünk két vodkát gyömbérrel. Jó kezdés lesz... Tudtam, hogy baj, ha vodkát iszok, ezt már éreztem is a negyedik kör után. Az alkohol az agyamra telepedett, kiűzve minden normális gondolatot. Tom szexibbnek tűnt, nem csoda, hogy ráakaszkodva kortyoltam bele az ötödik vodkába, ami már nem kaparta a torkom, meg se éreztem.

     - Amúgy van pasid? - kérdezte Tom, lehelete égette az arcom. Kicsit komás volt, de a mosolyt semmi sem törölhette volna le az arcáról. Nem legesen megráztam a fejem, közben lehajtottam végleg az ötödiket és kértem a hatodikat. Azt is lehajtottam, közben belekortyoltam a gyömbérbe, de nem tetszett már az íze se. Jöhet a hetedik kör! - Akkor nem gáz ha megcsókollak?

     - Már vártam, hogy elő állj ezzel - vigyorogtam szédelegve a piától. Két kezem közé fogtam az arcát, a bőre puha és sima volt, kissé borostás - de ezt alig-alig éreztem a tenyerem alatt. Felé hajoltam és ajkam az övére nyomtam, lágyan, puhán simítva végig az ajkán. Kellemes borzongást éreztem, amikor elnyílt mindkettőnk szája, és befogadtuk egymás nyelvét, amik érzékien találkoztak, majd vad táncba kezdtek. Ez kellett nekem, hogy végre valaki, úgy tartson a kezébe, hogy nem csak megdugni akar, hanem engem megtartani. Tom szándékai komolyak voltak felém, az alkohol csak kellett, hogy kicsit feloldódjunk.

     A csók után minden megváltozott. Az este további részét Tommal töltöttem, hol ittunk, hol csókolóztunk és tapiztuk egymást, már-már olyan intenzíven, hogy egyre jobban vágytam rá. Robot egyszer-kétszer láttam, végig azzal a pultos csajjal volt. Egyszer elcsíptem, amikor csókolóznak, ekkor próbáltam leküzdeni a feltörő hisztit, sikerrel. Tom társasága megnyugtatott. Nagyon is.

     Valamiért megint a WC fölött hajolva találtam magam, éppen sugárban hánytam.Az utolsó bulimon is itt kötöttem ki, aztán Rob mellett egy ágyban ébredtem, életem legfantasztikusabb szexuális élménye után. Reménykedtem benne, hogy erre ma is sor kerül, legalábbis, az egyik énem ebben reménykedett. A másik, még közelebbről megismerte volna Tomot.

     Elvégeztem a hányás utáni teendőimet, majd kiléptem a női WC-ről. Legnagyobb megdöbbenésemre, nem Tom, hanem Rob várt rám, a falnak dőlve, féloldalasan rám mosolyogva. Miért van az, hogy Robban minden jobban tetszik, mint másban? Például Tomban? Remegni kezdtek a lábaim, amikor elindult felém, és megállt, előttem egy méterre.

     - Hol van Tom? - kérdeztem hangosan, próbáltam túl ordibálni a zenét.

     - Elmentek Mayával, neked hozni gyógyszert és valami harapni valót - mormogta. Szóval Mayának hívják a csajt. Nem érdekelt különösebben, hogy jelen pillanatban Tommal volt, a lényeg, hogy Robtól távol legyen. - Mielőtt eljöttem volna, én is gyógyszerekkel indítottam, elég szarul voltam. De te már jobban vagy, nem? Kihánytad magad? - Aggodalmasnak tűnt, látszott rajta, hogy komolyan érdeklődik az állapotom iránt.

     - Kicsivel igen - ismerem el, szelíden rá mosolyogva.

     - Azt hiszem féltékeny vagyok - vallotta be szem lesütve. Mielőtt megszólalhattam volna a hirtelen döbbenet után, folytatta. - Vagyis nem tudom. Örülök, hogy így egymásra találtatok Tommal, vagyis azt hiszem. De amikor hozzád ér, megcsókol, rád néz, a szemeidbe, amik olyankor csillognak, sokszor úgy érzem, lennék a helyében. Birtokolnálak, de nem tudlak. Nem vagy az enyém, legalábbis érzelmileg nem, és nem is leszel.

     Mély csönd telepedett közénk.

     - Erre nem tudok mit mondani - nyögtem végül. Döbbenten hallgattam tovább. Biztos voltam benne, hogy Rob, erre holnap már nem fog emlékezni. Az alkohol őszinteségre csábít.

     - Nem is kell rá mondanod semmit, baby - sóhajtotta végül. - Tom szerencsés... te pedig legyél boldog vele, de részben velem is. - Tekintete kérlelő volt. Válaszolni még mindig képtelen lettem volna. Közelebb araszoltam hozzá, testünk egymáshoz préselődött. Kezemmel végig simítottam az arcán, már eléggé borostás volt, de én így szerettem. Így volt tökéletes, a többi apró hibáival együtt. Gyengéden szájon csókoltam, hosszú ideig ott tartottam ajkam az Övén, majd homlokom az Ővének támasztottam.

      - Köszönöm - suttogtam halkan. Nem azt köszöntem meg, hogy elfogadta a kialakuló kapcsolatom Tommal - az mellékes volt. Hanem, hogy őszinte volt velem.

     - Amint visszatértek a kajával és a gyógyszerrel Tomék, én lelépek. Ha gondolod és még áll az éjszaka, fél óra múlva te is indulj el, utánam.

     Mindennél jobban akartam, rá is bólintottam.

     Leültünk egy asztalhoz, szorosan össze préselődve, tetszett a közelsége. Azért nem löktem most el magamtól, mert gyenge vagyok, hozzá, hogy újra és újra azt mondjam neki: Tartsd be a szabályokat! Nemsokkal később megérkeztem Tomék, és ahogy mondta, Rob egyből elköszönt tőlünk. Ekkor derült ki, hogy Rob haverjai már rég haza szállingóztak, Kellan és Ashley is, ugyanis, azok ketten megint összevesztek.

     Rob mosolyogva köszönt el tőlem. A következő fél óra pedig kíméletlen lassúsággal telt. Tom társaságát még mindig élveztem, amikor megcsókolt, vissza csókoltam. De mindennél jobban vágytam már a szállodai szobába, ahol Rob, minden bizonnyal már várt.

/Robert/

     Kíméletlen napon vagyok túl. Nem csak a fej fájás nehezítette meg az  életem, a féltékenység, az alkohol... minden.

     Tényleg örültem a kialakuló kapcsolatnak, amibe Tom és Kristen bonyolódott, de valahol belül a gyomrom görcsbe szorult, ha jobban belegondoltam.
 

     Amikor Kristen belépett a szállodai ajtón, nem az volt az első, hogy rávetettem magam. Furcsa kényszert éreztem arra, hogy hozzá siessek, és a karjaimba zárjam, védelmezően, birtoklóan. A teste késséggel simult a testemhez, valami belső dolgot megindítva bennem, ami a szívemet találta el. Ezután nem érzékeltem a külvilágot, csak Kristen számított. Minden más jelentéktelenné vált.

     Két kezem közé fogtam az arcát, majd gyengéden megcsókoltam, édesen becézgettem a felső, majd alsó ajkát. Kris erősen kapaszkodott a pólómba, s próbált közelebb húzni magához. Ajkai elnyíltak, halk sóhajt hagyva maguk után… ekkor vetettem magam intenzíven az ajkaira, mégis gyengéd maradtam. Sosem éreztem még ekkora vágyat, természetes volt, hogy nehezen bírók a véremmel, most mégis megpróbáltam lassú és érzéki lenni, hogy ne csak én, de Kristen is nagyon élvezze.

     Lehámoztam róla a felsőjét, közben végig a kék szemekbe néztem. Sosem láttam ennél szebb szemeket… ahogy ragyogtak… ahogy perzselték a szemeim, megértettem… Kristent mindig is egy buta kislánynak tartottam, aki csak iszik és iszik, de közben, Ő egy érett, kedves, néha flegma, de értelmes nő, aki arra vár, hogy valaki szeresse. Csakhogy ez a személy nem lehetek én… ennyi évi barátság után, hogy is tekinthetném igazi nőnek? Erre Tom a legmegfelelőbb ember. És ha Kris boldog, ez nekem tökéletesen megfelel. Nekem csak az kell, hogy részben az enyém legyen.

     Kibújtam a felsőmből, majd ledobtam a földre, Kristen felsője mellé. Végig simítottam, Kris fedetlen testén, ugyanis fél után a melltartó is elkerült róla. Két kezembe fogtam a mellét, majd lágyan masszírozni kezdtem, a bimbók azonnal megkeményedtek, elég volt megérintenem őket. Lehelet finomat a számba vettem az egyik mellét, majd érzékien nyalogatni kezdtem.

     Hangos nyögés szakadt fel belőle.

      A férfiasságom mozgolódni kezdett, pont úgy, mint a bárban, miközben Kristent néztem.

     Megemeltem Krist a hátsójánál fogva, majd arra kényszerítettem, hogy lábai a derekam köré csavarodjanak. Keményen hozzá préseltem rakoncátlan kincsemet, jelezve, mennyire kívánom.

     - Éhesnek tűntsz - kacagta boldogan, ezzel megmelengetve a szívem.

     - Pontosan, baby. Rád éhezem!

     Elindultam a hálószoba felé, kezemben Kris-el. Végig fektettem az ágyon, majd lehámoztam róla a megmaradt ruha darabokat, meg se álltam, míg meztelen nem lett. Magamon is végre hajtottam a műveletet, majd felkúsztam a testén. Fel érve újra megcsókoltam, sokkal szenvedélyesebben és érzékibben mint valaha. Közben szétveszítettem a combját és belehatoltam, mélyen, és lassan. A művelet közben elszakadtam ajkaitól és mélyen a szemébe néztem.

     Egyszerre nyögtünk fel.

     Az egyre szétfeszítő forróság, őrjítő volt. Nem láttam már tisztán, a világ pedig összefolyt körülöttem. Csak Kris jelenlétével voltam tisztában, csak Őt éreztem, a belém csimpaszkodó ujjai erős szorítását, vágy fűtötte testét, ahogy az enyémhez préselődik. Imádtam vele ezt a percet, a vágy túl lépése megtörtént, ez az érzés azonban megnevezhetetlen, előttünk még senki sem érezhette, soha.

     Mozogni kezdtem benne, már magam se tudom, lassan-e vagy gyorsan... csak szárnyalni akartam, nem figyeltem már a részletekre, de úgy tűnt Kristen se. Ő is velem volt, testen kívüli állapotban voltunk és halmoztuk az elvezetett.

     A gyönyör nem ért váratlanul, mélységes boldogsággal engedtem, hogy elrepítsen... olyan messze, hogy senki se zavarhasson, csak Kristen volt velem, de ezt egy cseppet sem bántam, pont ezért élveztem annyira.

A bejegyzést írta, Blair Light.

Negyedik - Vaditó este 2/2 ~ izelitő

Ashley és Kellan, egymás mellett ültek, körülöttük 4 ismeretlen férfi ült, közülük, az egyik, engem nézett. A szemei szép kávé barnák voltak. Kíváncsian fürkésztek engem, ez pedig zavarba hozott, olyan érzés volt, mintha a tekintetével próbált volna levetkőztetni. Ő másnak tűnt mint a többi pasi, kedves arca volt, ami mindemellett még helyes is volt. A haja fekete volt, akár az éj, össze-vissza állt, négyzet alakú arca körül.

     Két lépéssel később már az asztalnál voltam, így tanulmányozva Őt. Váratlanul, melegen elmosolyodott, ezzel az én arcomra is mosolyt csalva.

     Aztán egy pillanat alatt minden megváltozott, meghallottam magam mögött Rob férfiasan kellemes hangját, egyből megborzongtam. Elég volt érzékelnem a jelenlétét, máris, mindenki más háttérbe szorult. Miért ilyen velem a sors? A világ legnagyobb gecijéhez vonzódom, mi több, furcsa érzéseim vannak a közelében. Nagy nehezen felé fordultam - minden józan gondolatomat el kellett dobnom -, nem változott rajta semmi, öt perccel ezelőtt is pont ilyen tökéletes volt.

     Nagyot kellett nyelnem.

Magyarázat, bocsánat kérés!

Sziasztok!

Ígértem, hogy megíróm, mi volt az oka, amiért ennyi kimaradásom volt.

Sokszor arra hivatkoztam, hogy nincs ihlet, pedig néha lett volna...

Nem tudom, az ilyet illik-e elmondani, de az olvasóimnak joga van tudni, miért nem jelentkeztem az elmúlt két hónapban.

A papán nagyon megbetegedett. Mellette szerettem volna lenni, az írás teljesen háttérbe szorult.

Június. 8.-án végleg elment közülünk, ami nagyon megrázott.

Májusban, jeleztem, hogy lesz folytatás, mert úgy látszott a papám jobban van... de hamar rosszabbodott minden.

Nemsokára felteszek egy novellát, mi neki, róla szól. Remélem elolvassátok, mert abban a novellában, mindent megtudhattok arról, milyen rendes és jó papám volt.

Jelenleg még gyászolok, igazság szerint fel se fogtam még... de frisselgetek így is... mert a papám mindig biztatott és ezért hálás vagyok neki.

Ez az ok, amiért nem jelentkeztem, nem írtam, és elhanyagoltalak titeket.

Remélem meg értitek! Ne haragudjatok!

További szép estét!

Harmadik - Vaditó este 1/2

Sziasztok!

Hosszú idő után végre megint írtam nektek erre a blogra.  És igen, újra kezdtem mindent, a második fejezet utáni fejezeteket mind kitöröltem. Remélem ez jobban fog tetszeni. Viszek a történetbe egy kis drámát, pörgést, szexualitást, szenvedélyt.

Az első kettő erre tökéletesen megfelelt. A további fejezetek még ennél is jobbak lesznek.

A fejezet, természetesen megérdemli a 18-as karikát. Így a fejezet csak saját felelősség olvasható el! Nem mintha ez titeket visszafogna. Úgy kérdésre kell felelnetek: Ez jobban tetszik nektek mint az előző fejezet [harmadik]?

Jó olvasást!

UI: A leghosszabb megjegyzés írójának elküldöm hamarosan a következő fejezetet. A második helyezettnek, csak a fejezet felét! ;)

/Robert/

     A stressz, ami rám nehezedett, szétfeszítette a fejem, kíméletlen fájdalmat okozva ezzel. Olyan érzés volt, mintha egy feszítő vassal próbálnák széthasítani a fejem. Nem volt valami jó érzés, és még a gyógyszer se sokat segített rajtam.

     Már egy órája fekszem az ágyban, de nem tudtam aludni, olyan elviselhetetlen volt a fájdalom.

     Pedig hamarosan ki kell kelnem az ágyból, este buliba mennék néhány haverral. Kristent is meghívtam, de kitudja eljön-e. Hiába mondtam, hogy barátként viselkednék, úgy gondolja túl rizikós, ha ketten vagyunk és piálunk.

    

Öt perccel később kitessékeltem magam az ágyból, de egyből megszédültem és visszazuhantam a puha ágyra. Végül mégis kikászálódtam, muszáj volt készülődnöm. Pedig szívesebben aludtam volna – ha ez ment is volna ilyen fejfájás mellett.

     Elkóvályogtam a fürdőszobába, majd a zuhany alá állva, jó hideg vizet, hogy felébredjek és kicsit jobban legyek. Valamennyit segítetett, mert mikor a tükörbe néztem, már tisztábban láttam az arcom, mint 2 órával ezelőtt. A köd némiképpen tisztult a látásomban. De a fejem még mindig hasogatott. Szürkéskék szemeim, teljesen elszürkültek, minden vidámság kihalt belőlük.

     Bevettem egy újabb fejfájás csillapítót, valami erősebbet, mint legutóbb. Vártam, hogy végre hasson. Közben kimentem az erkélyre és rágyújtottam egy cigire. Mélyen beszívtam az első slukkot, közben neki támaszkodtam az erkély szélének. Ez a mozdulat kevésbé volt megerőltető, mint hittem. A következő slukk kicsit félre ment, és köhögni kezdtem, mint egy állat. Mégis vigyorogtam, a saját faszságomon nevettem. Kávé kellett volna, most. De még arra is lustának éreztem magam, hogy cigizzek. Na mindegy, talán majd máskor. A kávé megvár, a buli, sajnos nem.

     Elkezdtem öltözni. Felvettem egy fekete, hosszú ujjú pólót, egy nadrágot, az egyik kedvencemet. Bealítottam a hajam, hogy mégis álljon valahogy, mert eléggé csapzott volt. De zselét nem tettem rá, nem szokásom, nem szerettem. Előkotortam a napszemüvegem, majd a fejem tetejére tettem. Nem tudom pontosan miért, de szükségem volt rá, hogy ne lássák a fáradságot a szememben.

     Még egy száll cigi következett, majd indultam. Taxit hívtam, nem volt kedvem saját kocsival menni, amikor iszok, jó, ha taxival közlekedek. Legalábbis szerintem.

     Lementem a megadott időben, a taxi már várt rám. Megadtam neki a címet, közben azon agyaltam, vajon van-e értelme felhívnom Kristent. A nem mellett döntöttem, nem akartam hívogatni, Ő mindent félre ért. Még a végén azt hinné, egy hét után is bánt, hogy olyanokat gondol rólam, amiket. Szerinte én egy szex éhes vadállat vagyok… ez talán lehetséges, de nekem is vannak érzéseim. Nem kőből van a szívem. Ha az ember szexszel, érzései vannak, vele voltak érzéseim… és jó volt.

     De ha Ő nem érti, az én az én bajom, hanem az Övé. Higgye csak azt, hogy egy érzéketlen tuskó vagyok, majd egyszer úgy is rá jön, hogy nem ilyen ember vagyok. Szerelmes is voltam már, egyszer, egy lányba… Kimbe. Még a kezét is megkértem. De megtapasztaltam. A nők sem olyan jók, mint mondják. Bennük is van, valami kis kapzsiság, és érzéktelenség. Szerelemem iránta, határtalan volt, de Ő összetörte a szívem.

     Felsóhajtottam.

     Végül úgy döntöttem írók egy SMS-t Krisnek, hogy mégis mi a helyzet. Szerettem volna, ha eljön, magam se tudom miért. Mindig is szerettem a társaságát. A legjobb barátomnak tekintettem, néha több titkot árultam el neki, mint bárki másnak. Mégis... kislánynak tartottam, aki mindenkibe beleszeret, vagy éppen ágynak dől. Kicsit sajnáltam is, amiért ilyen véleménnyel vagyok róla. De az elmúlt egy hét alatt ez az elképzelés meg is erősödött bennem. Úgy éreztem, nekem kell megvédenem, csak saját magamtól nem.

Szia, baby!

     Kezdésnek nem is rossz. Nem szereti ezt a becézést, én viszont szerettem bosszantani.

A bárban várlak, ha mégis úgy döntenél eljönnél. Varázslatos éjszakád lenne, édesem. Gondoskodnék róla.

     A fejfájás, némileg csökkent, de még mindig éreztem, hogy valami nem stimmel az agyammal. Kicsit még lüktetett, de amint megérkezett, Kris üzenete, a fájdalom elmúlt. Megkönnyebbültem. A szívemen és az agyamon lévő nehezék, leomlott.

Ott leszek!

     Ez a két szót tetszett. Hát ma mégis jó éjszakában lesz részem. Mindenki ott lesz, aki egy kicsit is számít, haverok terén, természetesen.

     - Megérkezünk - nézett hátra a taxis csávó. Kissé idős, de helyes arca várakozóan nézett engem. Oda adtam neki egy köteg pénz, majd kiszálltam a kocsiból.

     - Köszönöm! - vetettem még gyorsan oda, majd elindultam a bár felé, ami inkább pubnak volt nevezhető. Épp, hogy beléptem, ezernyi szem pattantam rám, de én egyikkel sem foglalkoztam. Megláttam a barátaimat, Tomot, Ericet, Adamot és Eddit. Oda siettem hozzájuk, majd helyet foglaltam közöttük.

     - Késtél, majdnem fél órát - szidott le Tom, arcán egy hatalmas vigyorral. Felnevettem, immár felszabadultan. Sem fejfájás, sem kétségek Kristen érkezésével kapcsolatban. Jól érezhettem magam.

     - Egy sört kérek - szóltam oda a pultos csajnak, elég csini volt. Szőke, combig érő, kibontott haj, formás segg, angyali arc, nagy mellek. Szépség királynőnek is elmehetett volna. Kék szemeivel rám nézett, majd bólintott. Szép szemei voltak, de Kris kék íriszei jobban megfogtak.

      - Épp arról beszéltünk, hogy neked és Tomnak ideje lenne barátnőt keríteni - kezdett bele komás arccal Eric, majd belekortyolt a sörébe. Már sokat ihatott.

     - Nincs szükségem most senkire - válaszoltam vállvonogatva. Közben megérkezett a söröm, amit vigyorogva vettem el a lánytól. - Kösz.

     - Két hete is ezt mondtad - emlékeztetett Eddi.

     - A helyzet nem sokat változott azóta - mormogtam, majd beleittam a sörömbe. Az alkohol akadozva csúszott végig a torkomon.

     Tom szemei döbbenten kerekedtek el, jóval mögém bámult. Követtem a pillantását, szemeim, megakadtak, Kristen vadító alakján. A sör, amit néhány másodperce lehajtottam, a torkomon ragadt, majd hatalmas nyeléssel elfogyasztódott. Kristen oldalán ott állt Ashley és Kellan, akik kézen fogva álltak, még nem telt el két nap se, hogy újra együtt vannak, Kellan szemei régi fényében csillogtak. Tekintetem visszarévedt Kristenre, csodálatosan nézett ki, kihívóan. Kedvem lett volna most azonnal leteperni és szeretkezni vele. A szája sarka mosolyra húzódott, a szemei, kékje izzani kezdett. Ilyenkor olyan volt mint egy nő, bár ha megszólalna, érhetetlen módon kislányra emlékeztetne. Mindig ilyen volt... minden egyes vele töltött perc...

     Azonnal felpattantam és elé sétáltam, sörrel a kezemben. Alig észrevehetően, közelebb vontam magamhoz, a derekánál fogva. A sört oda nyújtottam felé, elvette és ivott belőle, szemeit lenem vette rólam. Puha ujjait a kezemre helyezte, majd eltolt magától. Kicsit feszülté vált.

     - Nincs érintkezés mások előtt - suttogta halkan, villogó szemekkel.

     - Nem tehetek róla, éhezek utánad, baby - nyögtem a füléhez hajolva, de azért eltávolodtam tőle. Nem akartam, hogy öt perc után lelépjen, csak azért mert nem bírók a véremmel.

     Mindezt azért mertem megtenni Ashley és Kellan előtt, mert ők az egyetlenek, akik tudtam erről a bonyolult kapcsolatról. Ashley volt az egyetlen, aki nem támogatta az egyességünk, Kellan viccesnek és érdekesnek találta. Kris és én, élvezetből mentünk bele.

     - Bemutatnál a barátaidnak? - kérdezte Kellan megtörve a közöttünk lévő csendet.

     Egy sóhaj hagyta el a számat.

     Kristen megint kényelmetlenül érezné magát a társaságomban? Ez vajon miért van?

     - Akkor hát gyertek! - szelíden Krisre mosolyogtam, féloldalasan. Hogy lássa, semmi rosszat nem akartam az iménti pillanatban, csak kifejeztem mennyire kívánatos.

/Kristen/

     Próbáltam úgy tenni, mintha hidegen hagyna Rob közeledése, de alig ment. Annyira vágytam rá. Tegnap a munka miatt nem volt időnk egymás kényeztetésére. Gyors menetet nyomtunk, ami nem igazán tetszett.

    Erőtlenül Rob után kaptam, majd elkezdtem magam után húzni, úgy láttam meglepődött, de készséggel jött utánam. Magam se tudtam hol, de most, ebben a percben, újra Robé leszek, az Övé akartam lenni, kerül amibe kerül. Kellan kocsijában találtam magunkat, szerencsére, az üvege sötétített volt, a kulcsa pedig a szebbemben landolt, miután Ashley megkért, hogy vigyázzak rá.

     A szám, hamar az övére talált, puhán simítva végig rajta, majd szenvedélyesen falva. Rob döbbenten csókolt vissza, a helyzet furcsa volt számára. Hát igen, Rob, nem csak te vágysz rám, kurvára, hanem én is rád!

     Érzékien vetkőztetni kezdtük egymást, kezdve az Ő fekete pólójával, ami szexin tapadt, izmos felsőtestére, ami régen nem volt ilyen kidolgozott és szép. Majd az én nadrágomat és kivágott felsőmet dobtuk előre a kocsiban.

     A többi ruhadarab nem tudom, mikor került le rólunk, már csak arra lettem figyelmes, hogy belém hatol, érzékien, lágyan. Az ölébe ültetett, engedélyezve, hogy én diktáljam a tempót. Lassan kezdtem rajta mozogni, majd a fokozódott élvezet után, egyre gyorsabban és gyorsabban. A mámor apró szikrái ott voltak a levegőben. A kocsi sötét ablakai bepárásodtak, a kis tér, a mi nyögéseinkkel, sóhajainkkal telt meg élettel.

     - Tudtam, hogy te is akar - sóhajtotta tíz perccel később Rob, még mindig az ölében ülve.

     - Nem mondtam, hogy nem akarok, csak nem mások előtt szeretem intézni a veled közös ügyeimet - mormogtam édes bőrébe.

     Ajkai ismét az enyémre tapadtak, miközben végig simitott a testemen.

     - Ideje lenne vissza menni, az este még el sem kezdődött, mi pedig folytathatjuk ezt később - suttogtam halkan.

     Helyeslően bólintott.

     - Pontosan, nemsokára mindezt folytatjuk majd nálam - csókolt meg újra. - A buli és alkoholizálás után!

     - A számból vetted ki a szót - nyögtem két csók között.

     - Csak még egy menetet, baby... - kérlelt.

     - Oké - nyögtem utolsó erőmmel, megadva neki mindent, amit akart...

A bejegyzést írta, Blair Light.